63
Nyilatkozat,
felolvastatott a haladó művészek internacio-
náléjának düsseldorfi kongresszusán.
Mint a svájci, skandináv, román és német konstruktív mű
vészcsoportok képviselője, az általános elveket illetőleg egyetér
tek az előttem szóló Lissitzkyvel.
A munka, melyet itt mint Internacionále végezni akarunk,
ugyanazon problémák elé állít bennünket, melyeknek megol
dására mint egyes művészek törekszünk. — Mi saját individuális
problémánkon tűi elérkeztünk ahhoz, hogy objektív problémát
tűzzünk magunk elé a művészetben. Ez a célkitűzés közös fel
adatra egyesit bennünket. Ez a feladat (a művészet elemeinek tu
dományos vizsgálatán túl) odáig viszi, hogy mást akarjunk, mint
csak jobb képet, jobb plasztikát: realitást akarunk.
Ahhoz az életérzéshez képest, mely abbanhagyatta velünk az
impresszionizmust, a réginek további eltűrését, reálisan megal
kotni, építeni, tanítani akarjuk az újat.
Azt reméltük, hogy az Internacionáléban megtaláljuk azt a
szellemet. Ebből a szellemből kellett volna megszületnie a lö
kőerőnek, mely szükséges ahhoz, hogy a gazdasági problémát
egész terjedelmében és összefüggésében megismerjük és
megoldjuk.
Aki az Internacionálét gazdasági oldaláról akarja felépíteni,
az félreérti az Internacionálé szükségességét. Az Internacionálé-
nak nem csak az a feladata, hogy tagjait eltartsa, hanem az is,
hogy önmagából dokumentáljon és teremtsen egy uj állapotot,
hogy ez állapot elérhetésének előfeltételeit testvériesen, kollek-
tive, abban az értelemben vegye fontolóra, hogy szükségképen
minden erőre szükség van egy olyannyira szükségelt uj életnívó
megteremtésére.
Ez volna az egyik feladat.
De ez a megteremtés nem történhetik olyan állásponton, me
lyen mindenki a maga privát-kivánságát akarja a nagy közösség
keretében megvalósítva látni. Előbb el kell érkeznünk annak be
látásához, hogy ez a teremtés csak egy emberiesedés produk
tuma, mely az egyéni lélekélmény megörökítéséről lemond.
A kongresszus nem adja bizonyítékát annak, hogy a többség
osztja ezt az álláspontot, sem a vita módjában, sem mindabban,
amit Önök az Internacionálétól elvárnak.
Már most feltéve, hogy elvileg egyetértenénk, mi volna a
teendő? Hogyan termékenyíthetnénk meg az Internacionálé gon
dolatát?
Mint munkaközösség!
Magunknak ttizünk ki problémákat: a házat, a teret, a sikot,
a szint stb. Már most mindenki csak azt fogja megvédhetni mun
kái közül, ami objektíve megállja helyét, problémát old meg,
mert olyan emberek kritikájának lesz alávetve, akik ismerik az
elemeket és használni akarják azokat; ez már személyes érdeklő
dést igényel. Ha építeni akarok, megbízható elemekre van szük
ségem. Értéktelen, ami nem tisztázza objektíve azt, aminek a
munkában tisztázódnia kell, mert nem arról van szó, hogy csak
együttérezzenek, hanem mindenekelőtt, hogy egyet is értsenek
velünk.
Önök azon az állásponton vannak, hogy válasszunk kiállítá
sokat, folyóiratokat, kongresszusokat gazdasági reorganizációnk
orgánumaiul; de ha már egyszer eljutottunk addig, hogy kollek-
tive dolgozunk és működünk, akkor már nem lavírozunk két
olyan társadalom között, melyek egyikének ránk semmi szüksége,
másika pedig még nem létezik, hanem a mai világot for
máljuk át, mert céltudatos voltunkban akkora erő rejlik, hogy
ma még magunk sem érezzük.
Düsseldorf, 1922 május 30.-án. •
A romániai, svájci, skandináv, németországi kon
struktivista csoportok nevében:
Hans Richter
(Braumann, Viking Eggeling, Janco nevében is.)
A Hollandi Síijl-csoport beszámolója.
I. A hollandi Stijl-csoport nevében szólalok fel, melyet annak
szüksége hozott létre, hogy le kell vonni a modern művészet kon
zekvenciáit, vagyis általános problémákat kell megoldani a gya
korlatban.
II. A mi célunk az építés, vagyis eszközeinek egységgé szer
vezése (alkotás).
III. Ez az egység csak a kifejezési eszközökben megnyilat
kozó szubjektív önkény elnyomása által érhető el.
IV. A formák minden szubjektív kiválasztását feladtuk és
előkészítjük egy objektív univerzális alkotóeszköz használatát.
V. Haladó művészeknek azokat nevezzük, akik az uj mű
vészeti gondolat e konzekvenciáitól nem félnek.
VI. Hollandia haladó művészei kezdettől fogva internacio-
nális álláspontra helyezkedtek, már a világháború, folyamán is.
VII. Az internacionális beállítás önként következet mun
kánk fejlődéséből. Tehát a gyakorlatból nőtt. Más országbeli
haladó művészek fejlődése ugyanezeket a szükségszerűségeket
eredményezte.
VIII. Első 1918. évi kiáltványunk már abból a bizonyosság
ból született meg, hogy minden országban azonos problémák
fejlődnek ki (úgy a tudományban, mint a technikában, a plaszti
kában, a festészetben, zenében, stb.).
IX. Említett első kiáltványunkban már kifejezést adtunk
annak, hogy az uj korszellem az univerzális és individuális ele
mek egyszintbe hozását rejti s hogy világháború indult meg
szellemi téren az individualizmus és az önkény ellen, melynek a
„De Stijl“ orgánumává akar szegődni.
X. Ezt a manifesztumot különböző alkotómunkások, festők,
építészek, szobrászok és költők közös érzülete hozta létre és
minden országban visszhangot talált. Ebből bizonyossá vált az
internacionális szervezkedés kivihetősége és szüksége. Azért
jöttem ide, hogy gyakorlatilag is részt vegyek ebben a szervez
kedésben.
Düsseldorf, 1922 május 30.-án.
Theo van Doesburg
A „Stijl“ követelései:
1. A kiállítások megszüntetése. Demonstrációs termek
az összmunka számára. (Taps.)
2. Internacionális eszmecsere az alkotás problémáiról.
3. Egyvonalu univerzális alkotási eszköz kifejlesztése
az összes művészetek számára.
4. Az élet és művészet elválasztásának megszűnése (a
művészet életté lesz). (Taps.)
5. A művész és ember kettősségének megszűnése.
Nyilatkozat,
felöl v.astatott a konstruktivisták nemzetközi
frakciója a haladó művészek első nemzetközi
kongresszusán.
Avval a szilárd elhatározássál jöttünk ide, hogy Inter-
nacionálét alakítsunk. Közben a következők tűntek ki.
Az Unió.
I. Az onió alapítási felhí
vása a szervezés alapjául
„nemzetközi szellemek meleg,
eleven kölcsönösséget" jelöli
meg.
II. Az Unió nincsen tisztá
ban saját céljával: nem tudja,
hogy gazdasági érdekek kép
viseletére szolgáló szakszer
vezetet hozzon-e létre, vagy
egy gazdasági apparátust bi
zonyos kulturális érdekek
keresztülvitelére.
III. Hiányzik a „haladó mű
vész" fogalmának definíciója.
Az ez irányú kérdéseket a
tárgyálás folyamán avval az
indokolással utasították el,
hogy az a mód, melyben
valaki a művészet problémái
val szemben áll, saját sze
mélyes ügye.
IV. Az Unió, mint az az ala
pítási kiáltványból kitűnik,
egész sor vállalkozást vett
tervbe, mely lényegileg a kép-
Mi.
I. A jószándék nem pro-
gramm s így nem nem is
szolgálhat egy szervezkedés
alapjául, annál kevésbbé, mert
a jó akarat abban a pillanat
ban mond csütörtököt, mikor
a kongresszuson belül az
ellenzékkel szemben valósággá
kellene válnia.
II. Mi tisztán látjuk, hogy
előbb a művészet problémái
val szemben kell bizonyos te
kintetben állást foglalni és a
gazdasági kérdések csak evvel
kapcsolatban játszanak szere
pet.
III. Mi „haladó művész"
alatt azt értjük, aki tagadia a
szubjektív uralmát a művészet
ben, harcol ellene és műveit
nem lírai önkényre építi, ha
nem az uj alkotás alapelveire,
mely az eszközök rendszeres'
alkalmazása folytán általanos-
értelmű kifejezést talál.
IV. Mi tagadásba vesszük
a mostani mükiállitásokat,
mint magaziszokat, melyekben
kapcsolat nélkül egymás mellé