Full text: Ma : aktivista folyóirat (7 (1922), 8)

63 
Nyilatkozat, 
felolvastatott a haladó művészek internacio- 
náléjának düsseldorfi kongresszusán. 
Mint a svájci, skandináv, román és német konstruktív mű 
vészcsoportok képviselője, az általános elveket illetőleg egyetér 
tek az előttem szóló Lissitzkyvel. 
A munka, melyet itt mint Internacionále végezni akarunk, 
ugyanazon problémák elé állít bennünket, melyeknek megol 
dására mint egyes művészek törekszünk. — Mi saját individuális 
problémánkon tűi elérkeztünk ahhoz, hogy objektív problémát 
tűzzünk magunk elé a művészetben. Ez a célkitűzés közös fel 
adatra egyesit bennünket. Ez a feladat (a művészet elemeinek tu 
dományos vizsgálatán túl) odáig viszi, hogy mást akarjunk, mint 
csak jobb képet, jobb plasztikát: realitást akarunk. 
Ahhoz az életérzéshez képest, mely abbanhagyatta velünk az 
impresszionizmust, a réginek további eltűrését, reálisan megal 
kotni, építeni, tanítani akarjuk az újat. 
Azt reméltük, hogy az Internacionáléban megtaláljuk azt a 
szellemet. Ebből a szellemből kellett volna megszületnie a lö 
kőerőnek, mely szükséges ahhoz, hogy a gazdasági problémát 
egész terjedelmében és összefüggésében megismerjük és 
megoldjuk. 
Aki az Internacionálét gazdasági oldaláról akarja felépíteni, 
az félreérti az Internacionálé szükségességét. Az Internacionálé- 
nak nem csak az a feladata, hogy tagjait eltartsa, hanem az is, 
hogy önmagából dokumentáljon és teremtsen egy uj állapotot, 
hogy ez állapot elérhetésének előfeltételeit testvériesen, kollek- 
tive, abban az értelemben vegye fontolóra, hogy szükségképen 
minden erőre szükség van egy olyannyira szükségelt uj életnívó 
megteremtésére. 
Ez volna az egyik feladat. 
De ez a megteremtés nem történhetik olyan állásponton, me 
lyen mindenki a maga privát-kivánságát akarja a nagy közösség 
keretében megvalósítva látni. Előbb el kell érkeznünk annak be 
látásához, hogy ez a teremtés csak egy emberiesedés produk 
tuma, mely az egyéni lélekélmény megörökítéséről lemond. 
A kongresszus nem adja bizonyítékát annak, hogy a többség 
osztja ezt az álláspontot, sem a vita módjában, sem mindabban, 
amit Önök az Internacionálétól elvárnak. 
Már most feltéve, hogy elvileg egyetértenénk, mi volna a 
teendő? Hogyan termékenyíthetnénk meg az Internacionálé gon 
dolatát? 
Mint munkaközösség! 
Magunknak ttizünk ki problémákat: a házat, a teret, a sikot, 
a szint stb. Már most mindenki csak azt fogja megvédhetni mun 
kái közül, ami objektíve megállja helyét, problémát old meg, 
mert olyan emberek kritikájának lesz alávetve, akik ismerik az 
elemeket és használni akarják azokat; ez már személyes érdeklő 
dést igényel. Ha építeni akarok, megbízható elemekre van szük 
ségem. Értéktelen, ami nem tisztázza objektíve azt, aminek a 
munkában tisztázódnia kell, mert nem arról van szó, hogy csak 
együttérezzenek, hanem mindenekelőtt, hogy egyet is értsenek 
velünk. 
Önök azon az állásponton vannak, hogy válasszunk kiállítá 
sokat, folyóiratokat, kongresszusokat gazdasági reorganizációnk 
orgánumaiul; de ha már egyszer eljutottunk addig, hogy kollek- 
tive dolgozunk és működünk, akkor már nem lavírozunk két 
olyan társadalom között, melyek egyikének ránk semmi szüksége, 
másika pedig még nem létezik, hanem a mai világot for 
máljuk át, mert céltudatos voltunkban akkora erő rejlik, hogy 
ma még magunk sem érezzük. 
Düsseldorf, 1922 május 30.-án. • 
A romániai, svájci, skandináv, németországi kon 
struktivista csoportok nevében: 
Hans Richter 
(Braumann, Viking Eggeling, Janco nevében is.) 
A Hollandi Síijl-csoport beszámolója. 
I. A hollandi Stijl-csoport nevében szólalok fel, melyet annak 
szüksége hozott létre, hogy le kell vonni a modern művészet kon 
zekvenciáit, vagyis általános problémákat kell megoldani a gya 
korlatban. 
II. A mi célunk az építés, vagyis eszközeinek egységgé szer 
vezése (alkotás). 
III. Ez az egység csak a kifejezési eszközökben megnyilat 
kozó szubjektív önkény elnyomása által érhető el. 
IV. A formák minden szubjektív kiválasztását feladtuk és 
előkészítjük egy objektív univerzális alkotóeszköz használatát. 
V. Haladó művészeknek azokat nevezzük, akik az uj mű 
vészeti gondolat e konzekvenciáitól nem félnek. 
VI. Hollandia haladó művészei kezdettől fogva internacio- 
nális álláspontra helyezkedtek, már a világháború, folyamán is. 
VII. Az internacionális beállítás önként következet mun 
kánk fejlődéséből. Tehát a gyakorlatból nőtt. Más országbeli 
haladó művészek fejlődése ugyanezeket a szükségszerűségeket 
eredményezte. 
VIII. Első 1918. évi kiáltványunk már abból a bizonyosság 
ból született meg, hogy minden országban azonos problémák 
fejlődnek ki (úgy a tudományban, mint a technikában, a plaszti 
kában, a festészetben, zenében, stb.). 
IX. Említett első kiáltványunkban már kifejezést adtunk 
annak, hogy az uj korszellem az univerzális és individuális ele 
mek egyszintbe hozását rejti s hogy világháború indult meg 
szellemi téren az individualizmus és az önkény ellen, melynek a 
„De Stijl“ orgánumává akar szegődni. 
X. Ezt a manifesztumot különböző alkotómunkások, festők, 
építészek, szobrászok és költők közös érzülete hozta létre és 
minden országban visszhangot talált. Ebből bizonyossá vált az 
internacionális szervezkedés kivihetősége és szüksége. Azért 
jöttem ide, hogy gyakorlatilag is részt vegyek ebben a szervez 
kedésben. 
Düsseldorf, 1922 május 30.-án. 
Theo van Doesburg 
A „Stijl“ követelései: 
1. A kiállítások megszüntetése. Demonstrációs termek 
az összmunka számára. (Taps.) 
2. Internacionális eszmecsere az alkotás problémáiról. 
3. Egyvonalu univerzális alkotási eszköz kifejlesztése 
az összes művészetek számára. 
4. Az élet és művészet elválasztásának megszűnése (a 
művészet életté lesz). (Taps.) 
5. A művész és ember kettősségének megszűnése. 
Nyilatkozat, 
felöl v.astatott a konstruktivisták nemzetközi 
frakciója a haladó művészek első nemzetközi 
kongresszusán. 
Avval a szilárd elhatározássál jöttünk ide, hogy Inter- 
nacionálét alakítsunk. Közben a következők tűntek ki. 
Az Unió. 
I. Az onió alapítási felhí 
vása a szervezés alapjául 
„nemzetközi szellemek meleg, 
eleven kölcsönösséget" jelöli 
meg. 
II. Az Unió nincsen tisztá 
ban saját céljával: nem tudja, 
hogy gazdasági érdekek kép 
viseletére szolgáló szakszer 
vezetet hozzon-e létre, vagy 
egy gazdasági apparátust bi 
zonyos kulturális érdekek 
keresztülvitelére. 
III. Hiányzik a „haladó mű 
vész" fogalmának definíciója. 
Az ez irányú kérdéseket a 
tárgyálás folyamán avval az 
indokolással utasították el, 
hogy az a mód, melyben 
valaki a művészet problémái 
val szemben áll, saját sze 
mélyes ügye. 
IV. Az Unió, mint az az ala 
pítási kiáltványból kitűnik, 
egész sor vállalkozást vett 
tervbe, mely lényegileg a kép- 
Mi. 
I. A jószándék nem pro- 
gramm s így nem nem is 
szolgálhat egy szervezkedés 
alapjául, annál kevésbbé, mert 
a jó akarat abban a pillanat 
ban mond csütörtököt, mikor 
a kongresszuson belül az 
ellenzékkel szemben valósággá 
kellene válnia. 
II. Mi tisztán látjuk, hogy 
előbb a művészet problémái 
val szemben kell bizonyos te 
kintetben állást foglalni és a 
gazdasági kérdések csak evvel 
kapcsolatban játszanak szere 
pet. 
III. Mi „haladó művész" 
alatt azt értjük, aki tagadia a 
szubjektív uralmát a művészet 
ben, harcol ellene és műveit 
nem lírai önkényre építi, ha 
nem az uj alkotás alapelveire, 
mely az eszközök rendszeres' 
alkalmazása folytán általanos- 
értelmű kifejezést talál. 
IV. Mi tagadásba vesszük 
a mostani mükiállitásokat, 
mint magaziszokat, melyekben 
kapcsolat nélkül egymás mellé
	        

Note to user

Dear user,

In response to current developments in the web technology used by the Goobi viewer, the software no longer supports your browser.

Please use one of the following browsers to display this page correctly.

Thank you.