135
Hangja csengő lett és fiatalosan zengett a szo
bában : „Érdemes ! Érdemes ! A férfiak egymás tekin
tetét fürkészték. De az asszony nevetett: „Érdemes!
Érdemes! Igazságainkért még akkor is érdemes a
harcot állni, ha börtön, toloncház jár ki értük. Érde
mes az emberekért még az emberek ellenére is
küzdeni!“
Nevetett. „Olyan jól vagyok." Távolról az utca
lármája szüremlett fel. „Dolgozni akarok." A férfiak
felélénkültek. Az egyik még megjegyezte:
„Az ügyek nem a legjobban állnak."
„Azért kell dolgozni!" Ki intézi a . . .?!
Most diadalmasan fellobbant a hajnal.
LÉKAI JÁNOS
SZERELEM, JÖVŐ
Szerelmet is lehet mondani:
párba egységesedő ösztönét a jövőnek.
Magunkátadás
és folytonosságba folytatódás
és megnyílás a természet gondjának.
Hívjátok egymást, fiatalok,
sejtbe lerakni az idő mézét,
tanuljatok meg
komolyan nemzeni
és örömmel szülni.
Egészséget szülni,
akaratot és örömöt,
az uj embert!
Talán eljöhet már
egészségre, akarni és örömöknek,
látószemünek és nyitottfülünek,
sohasem életparazitának,
szabad estéjünek,
komolyan nemzőnek
és örömmel szülőnek.
Mondjátok a szerelmet, költők:
párba egységesedő tudását a jövőnek.
UJ HÁBORÚT
Uj háborút izenek, most magamagunkkal,
háborút, amilyet barlanglakó ősünk viaskodott egykor,
csorba kőbaltával vájva a fába.
Verejtéket lihegett a szája és feszülésben motolláit a
szeme,
karján dülledt csomókba pattogott az ér és nekivál-
lasult az akadálynak,
és fújtató vad melle szőrkölőn rémitette a madarat,
marokkal fogott a csalánba és földhányás lett az útja.
És ha én most magunk ellen kürtölöm a háborút
nem miniatürrajzolást akarok, tengervihart a pohár
vízben,
szellemarszlánkodást és nagy é-vel Írott ént.
Mert munkának akarom magunkat, tanításnak és
példaadásnak.
Majd lehet még házak előtt padkán holdsugározni,
és jósolni a magunk tenyeréből,
és lehet mederbe torkollani, tán szerelmes párokat
tükröztetni is lehet,
de most még háború van és magamagunk ellen,
most még kínlódni kell és csak kifelé nézni
és gyomlálni lelkűnkben a magunkféltést és egocen-
trikusságot,
és friss földhányásnak mezteleniteni,
amibe csillagot és eget ágyalunk, vízesést és arany
telepeket,
és még száz uj és világinditó összefüggést, hogy
megtanulják az em
berek,
megtanulják, hogy föld a lábuk és lépésüket messze
mágnesség igazgatja,
növény a gyomruk és nagyszerű kémikusműhely,
agyuk a vaskohó, amelyik uj égitesteket akaszt a
levegőbe és akarata
szerint hajtja őket.
FÖLDES JOLÁN