124
KATASZTRÓFA
Mikor járványos mocsárban hevertél
útszéli köntösért rimánkodtál mert didergett a melled
aztán zsiliptelen tavaszok vitorláztak a véred sodrán
s a szemed taván is horgonyoztak gáttalan boldog
tavaszok:
súlyos éjszakák és vörhenyes hajnalok lüktettek a
lázadban s a sebeidre idegenek irgalma
havazott
ideges viharok karmoltak a húsodba
véredben a téboly csipkebokra égett és bordélyvörös
rakéta sistergett a szádon
csirátlan diákok lebzseltek a városok fekélyén s a
börtönökben víziók döbbentje erjedt
a viskók jajdulva összeroskadtak
a szomorúságban véres lámpák zendültek
aztán erotikus iszapban vergődött az akarat s a
hisztériás kulisszákon végigcsurgott a veríték
REITER RÓBERT
KÍSÉRLET
AZ EXPRESSZIONIZMUSRÓL
Az expresszionizmus forradalom: ezzel nem
akartam definícióját adni, hanem csak történelméhez
egy argumentumot. Mert hangozzék bár banálisán
és akadémikusán — : művészetben az evolúciók csak
formájuk és tartalmuk szerint, mindég újra csak for
ma és tartalom szerint határozhatók meg, sosem
fejlődésük külső körülményei után. Eppenigy azt is
lehet mondani, az expresszionizmus újólag fedezte fel
az En-t: ez a megismerés maga már a revolucióhoz
való szegődés, ha azon a mértéktelen, de jogos tul-
oszlását értjük egy résznek az Egészen. Az impresz-
szionizmusban a világ és az én, Benn és Künn,
kapcsolódtak összhangzattá. Az expresszionizmus-
ban az Én széttengődik a Világ-on. így nincsen
kívül többé : az expresszionista eddig váratlan mó
don megvalósítja a Művészetet. A konvenciózusabb
„meg nem sejtett mód“ hamis volna itt: az expresz-
szionizmushoz közelebb áll a sejtés, mint a várako
zás és igy a másik egy fokozottsága.
Ezután a roppant bensősülés után a művészetnek
nincs többé előfeltétele. így lesz elemivé. Az expresz-
szionizmus mindenekelőtt forradalom volt az elemen
tárisért.
Az elementáris útja az abstrakció. A legkon-
zekvensebb abstrakció az elemig vezet: a formán
keresztül, melyet szétrombol, mig a tartalom erede
téhez érkezik. Nem szabad úgy venni, hogy az ex
presszionizmus a tartalmat a forma fölé helyezi. De
a formát is tartalommá teszi. így itt is bensőséges
lesz egy külső és az előző káoszon diadalmasko
dik az elem.
Semmi sem tisztább, morálisabb, etikusabb,
mint az elem ábrázolása. Az elemi nem ismer meg
alkuvást ; megáll magában, magáért, magából: van.
Csak az elem hat csupán léte által: így egy ideával
betelik a nőiségben. A férfi teremt — a nő van; a
férfi öntudatával bizonyítja létét a világon — a nő
létét bizonyítja a világ. így az elemre szellemi reflex
jut a nőtől, az expresszionizmusra szellemi összefüg
gés a nemmel. És miután a művész mégis állandó
ellentétben él a tárggyal, az expresszionista művész
nek ez a női eszmeisége ősforrása izmosabb férfisá-
gának.
A férfi differenciált; a művész ennek magasabb
potenciája, az expresszionista az egyelőre elgondol
ható legmagasabb.
Az asszony elem.
Kezdetben volt az elem.
A forma az expresszionizmusnál tartalom lesz:
jelentős lépést tesz önmagán túl. Ez nem ellen
tét. Mint a zenével, az, amit „a Zene ideájá-
nak“ (Schopenhaueri értelmében) neveznék: mert a
zenében a tartalom is alaki. De „formában felbontva/*
A formának a tartalomba való ez a transzformációja
okozza az expresszionizmus szokatlan túlfűtöttségét.
Az expresszionista mű oly koncentrált, hogy látszó
lag a forma számára sem idő, sem tér nem marad
fenn. A tartalom túlmenő téren és időn; betölti vi
lágát és akaratban tömörül az örökkévalósághoz,
így új módon független lesz a mű időtől és tértől.
De az idő egy sajátos dimenzióját éli/
A rhythmus idő — reflex a műre.
Belső periodicitása egy metafizikus életigenlés
nek és ezzel az erő látható jele is, mely a mű által
hat. Hiszen a mű elsősorban élet — azután hatás
is: és az expresszionizmus egyesíti a művészetnek
ezt a két predikátumát.
Egy lett lét és hatás az expresszionista műben,
így a rhythmus is egészen a mű legbelsejébe került.
Fül és szém ki vannak zárva: de a művész és ön
tudata végtelenül fokozódott. Itt a rhythmus a tartal
mon magán nyugszik tehát — és semmi része többé
a formában.
(A filisztert bizonyára ez háborította fel legré-
