Full text: Ma : aktivista művészeti és társadalmi folyóirat (4 (1919), 6)

132 
Asszony: 
(észreveszi a másik szomorúságát) Nem — nem 
akartam! (halkan) Ha megtudnád érteni. 
Férfi: 
(hirtelen az asszony után kap) Ne hallgass rám. 
Asszony: 
Milyen forró a fejed! 
Férfi: 
De te elakarsz menni ? ? ? 
Asszony: 
Én ? 
Férfi: 
Engem — a falakkal?! 
Asszony: 
(mellé ül) Szeretlek! 
Férfi: 
(fölnevet) Velem maradsz !! Velem !! (az asz- 
szony fejét az ölébe rakja, nevet, csókolja) Csak az 
enyém!! 
Asszony: 
(átfogja a nyakát) A tied! 
(Csönd. Aztán az utca felől mindig erősebb zaj. 
Az asszony karja kinyílik, lassan lecsúszik a férfi 
nyakáról.) 
Kintről: 
Testvérek! 
Asszony: 
(fölnyujtja a fejét) 
Férfi: 
(az asszony figyelésétől összerázkódik) 
Asszony : 
(felsőteste kinyúlik) 
Férfi: 
(utána kap) A szádat — a füled — nézd a 
melled az ujjaim között! 
Asszony: 
(karjai a feje alá kulcsolódnak) 
Férfi: 
(kitörve) Én nem tudok nélküled élni!!! 
Kint a házak szája zászlók alá dobálja az 
embereket. 
Föl a hegyekre 1!! 
Testvérek! 
Asszony: 
(megrándul) 
Férfi: 
(száját az asszony fülére szorítja) Semmi — én 
— Kint lövés. Valaki a halál elé dobta magát. 
Testvérek!!! 
Asszony: 
(idegesen fölugrik) 
Férfi: 
Ne — ne. 
Asszony: 
Őket lövik! 
Férfi: 
Ne hagyj!!! 
Asszony: 
(a férfi felé) Talán le tudnál jönni. — Együtt — 
(a karja alá nyúl, fölemeli, de a lábak erőtlenül 
összecsuklanak) 
Férfi: 
(ordítva) Nem tudok — a lábaim! A lábaim! 
(visszaroskad) 
Asszony: 
(meredten nézi) 
(Az utcákban elszabadult lovak az emberek 
fején nyerítenek) 
Az uramat!!! 
Előre !!! 
Asszony: 
(hirtelen az ajtó felé esik, fölszakitja) A fekete 
karjaik vörösre ölelik a házakat—Veletek!!! (kifut) 
Férfi: 
(utolsó erejét összeszedve föláll, szája mozog, 
aztán hangtalanul végig vágódik a padlón). 
ÚJVÁRI ERZSI 
IMA ÁTON ISTENHEZ 
A NAPKORONGHOZ 
Diadalmasan felragyogsz az ég horizontján Te 
élő Nap, ki először éltél! Fölszállsz a kelet horizont 
ján és eltöltőd szépségeddel a földet. Szép vagy és 
nagy és szikrát szórsz a magasból a földre. Sugaraid 
átölelnek minden országot, amelyet teremtettél. Te 
vagy Rá! . . Szerelmeddel megfogantatod az anyagot. 
Te messze vagy, de sugaraiddal megajándékozod a 
földet. 
Leszállsz a Nyugat horizontján és akkor sötét 
a föld, mikéntha halott volna. íme az emberek 
alszanak kamráikban beburkolt fejjel. Orruk elcsu 
kódott és egy szem nem látja a másikat. Ha el 
rabolnák kincsüket, amit fejük alá rejtettek, nem 
vennék észbe. Minden oroszlán kioson barlangjából 
és minden kígyó mardos. . . A Föld hallgat; hiszen 
Teremtője nyugszik horizontján. 
Kora reggel elindulsz keletről és fénylesz Te 
Nap az égen. A Sötétség riadtan menekül, ha sugár 
kardodat rántod. Egyptom lakói örvendeznek: fel 
ébrednek, lábra állnak, ha Te őket felemeled. Meg 
mossák testüket és ruhájuk után nyúlnak. Fölemelik
	        

Note to user

Dear user,

In response to current developments in the web technology used by the Goobi viewer, the software no longer supports your browser.

Please use one of the following browsers to display this page correctly.

Thank you.