132 
Asszony: 
(észreveszi a másik szomorúságát) Nem — nem 
akartam! (halkan) Ha megtudnád érteni. 
Férfi: 
(hirtelen az asszony után kap) Ne hallgass rám. 
Asszony: 
Milyen forró a fejed! 
Férfi: 
De te elakarsz menni ? ? ? 
Asszony: 
Én ? 
Férfi: 
Engem — a falakkal?! 
Asszony: 
(mellé ül) Szeretlek! 
Férfi: 
(fölnevet) Velem maradsz !! Velem !! (az asz- 
szony fejét az ölébe rakja, nevet, csókolja) Csak az 
enyém!! 
Asszony: 
(átfogja a nyakát) A tied! 
(Csönd. Aztán az utca felől mindig erősebb zaj. 
Az asszony karja kinyílik, lassan lecsúszik a férfi 
nyakáról.) 
Kintről: 
Testvérek! 
Asszony: 
(fölnyujtja a fejét) 
Férfi: 
(az asszony figyelésétől összerázkódik) 
Asszony : 
(felsőteste kinyúlik) 
Férfi: 
(utána kap) A szádat — a füled — nézd a 
melled az ujjaim között! 
Asszony: 
(karjai a feje alá kulcsolódnak) 
Férfi: 
(kitörve) Én nem tudok nélküled élni!!! 
Kint a házak szája zászlók alá dobálja az 
embereket. 
Föl a hegyekre 1!! 
Testvérek! 
Asszony: 
(megrándul) 
Férfi: 
(száját az asszony fülére szorítja) Semmi — én 
— Kint lövés. Valaki a halál elé dobta magát. 
Testvérek!!! 
Asszony: 
(idegesen fölugrik) 
Férfi: 
Ne — ne. 
Asszony: 
Őket lövik! 
Férfi: 
Ne hagyj!!! 
Asszony: 
(a férfi felé) Talán le tudnál jönni. — Együtt — 
(a karja alá nyúl, fölemeli, de a lábak erőtlenül 
összecsuklanak) 
Férfi: 
(ordítva) Nem tudok — a lábaim! A lábaim! 
(visszaroskad) 
Asszony: 
(meredten nézi) 
(Az utcákban elszabadult lovak az emberek 
fején nyerítenek) 
Az uramat!!! 
Előre !!! 
Asszony: 
(hirtelen az ajtó felé esik, fölszakitja) A fekete 
karjaik vörösre ölelik a házakat—Veletek!!! (kifut) 
Férfi: 
(utolsó erejét összeszedve föláll, szája mozog, 
aztán hangtalanul végig vágódik a padlón). 
ÚJVÁRI ERZSI 
IMA ÁTON ISTENHEZ 
A NAPKORONGHOZ 
Diadalmasan felragyogsz az ég horizontján Te 
élő Nap, ki először éltél! Fölszállsz a kelet horizont 
ján és eltöltőd szépségeddel a földet. Szép vagy és 
nagy és szikrát szórsz a magasból a földre. Sugaraid 
átölelnek minden országot, amelyet teremtettél. Te 
vagy Rá! . . Szerelmeddel megfogantatod az anyagot. 
Te messze vagy, de sugaraiddal megajándékozod a 
földet. 
Leszállsz a Nyugat horizontján és akkor sötét 
a föld, mikéntha halott volna. íme az emberek 
alszanak kamráikban beburkolt fejjel. Orruk elcsu 
kódott és egy szem nem látja a másikat. Ha el 
rabolnák kincsüket, amit fejük alá rejtettek, nem 
vennék észbe. Minden oroszlán kioson barlangjából 
és minden kígyó mardos. . . A Föld hallgat; hiszen 
Teremtője nyugszik horizontján. 
Kora reggel elindulsz keletről és fénylesz Te 
Nap az égen. A Sötétség riadtan menekül, ha sugár 
kardodat rántod. Egyptom lakói örvendeznek: fel 
ébrednek, lábra állnak, ha Te őket felemeled. Meg 
mossák testüket és ruhájuk után nyúlnak. Fölemelik